Énekes Nokedli blogja

Nem történt semmi, csak minden. Csöndben elloptad a hitem. Csodának indult, végtelennek. Adtunk egy percet a képzeletnek. A valóság lesúlytó, nincs már álom, a szerelmet immár hiába várom. Utazok messze a szavakkal tovább, tollam és papírom lesz a mindenes szobám.

2018 július 13. 11:15

A festett tréfa

Fúj a szél és süt a nap,

Fütyülnek a madarak,

Szálldosnak a bogarak,

A kiskutyák rohannak.

 


Van egy köztük, aki kék,

Ezért ki is nevették.

Reggel óta tart a vicc,

Így kelt fel Placcs, a spicc.

 


Nem tudta, hogy mi történt,

Így lesz most már örökké?

Megátkozták, bűntetik?

A többiek meg űzetik?

 


El is ment a békához,

Varangy Varázs Bélához,

Azt mondta, ez mágia,

S nincs ellene bájital.

 


Placcs nem nyugodhatott,

Meglátogatta a baglyot.

Ő is tanácstalan lett,

Soha nem látott még ilyet.

 


Szegény kutyus hazasétált,

Az égbolt már sötétté vált.

Hideg lett, embertelen,

Nagy vihar kerekedett.

 


Futott, szaladt, sietett,

De elázott a kicsi eb.

Úgy tért haza, vizesen,

Mindenki őt nézte hitetlen.

 


Csodálkozásra nyílt szemük,

Fogták szőrös buksi- fejük,

Hisz újra barna lett Placcs,

Megtréfálta gazdija, Lea.

 

2018 július 9. 22:56

Egy kicsit még maradunk

Hogy miért? Nem tudom.

Értelmetlen lenne?

Nem, most nem futok.

Én... Megszerettem.

 


Átélem és megragadom,

Minden perc kevés.

Mikor rossz, majd eltakarom,

Minden szó veszély.

 


A kar mozdul, ölel,

Simogat... Remegő test.

A szív, pulzus közel,

Nyugtat... Feledő csend.

 


Elalszunk lassan

Egymásba merülve.

Pihenünk halkan

A tudatlanba kerülve.

 


Hogy másnap mi lesz?

Sejtjük, de elfogadjuk,

Tűrünk, ha menni kell,

De egy kicsit még maradunk...

 


2018 május 30. 23:19

Szeretetkoldusok

Ki vagyok neked?

Mit látsz?

Illúzióid temesd!

Mi a valóság?

 


Nézd a szemem!

Miért vársz?

Érintsd meg kezem!

Senki sem lát.

 

 

Simogasd arcom!

Nagyon fáj?

Most is harcolsz?

Mondd már!

 

 

Hiába kérlek,

Nem felelsz?

Hatalmas vétek,

Ha talán szeretsz?

 


Ki vagy nekem?

Nem tudom.

Mi van velem?

Fojtogat e hurok.

 


Mik vagyunk?

Szeretetkoldusok.

Elhal szavunk.

Forr a burok.

 

2018 március 29. 21:15

Lelkem!

Lelkem! Hová lett fényed?
Eltűnt. A sötétségé lett.
Elveszett képek, széttört szárnyak,
Elesett tények, omladozó vágyak.

Lelkem! Nincs már remény?
Belefúlok abba, mit rejtegettél?
Kitártam karom, nem volt határ,
A rengetegbe vesztem, mit te akartál.

Lelkem! Meghalt a szépség?
Csak a szenny maradt, a tátongó mélység?
Tükörbe így hogy nézhetnék?
Zűrös világ... Így megvezettél?

Lelkem! Emlékszel még?
Hogy aláztak... Hogy védekeznék?
Nevetek magamon, s rajtatok, ti anyaglények.
Betakarózom, elalszom, álmomban hazatérek.

Lelkem! Meddig lesz így?
Mikor ért szót hallgatásból szív?
Mikor mond többet a csend bárkinek?
A szavak csak peregnek. Peregnek...

Kinek kell más, mint ez?

 

2018 február 23. 10:34

Gyermeki folytogatás

Egy pocsolyába léptem,

az ilyesztő, tátongó létbe.

Mégis milyen mély lehet?

Egyik lábam még a betonon.

 

Boldog jövőt kértem,

mindig harcoltam érte.

Vajon hová vezet mindez?

Mocsári szürkeségben tocsogok.

 

Átmegyek a hídon,

két folyó a kínom.

Ha egyikbe térek, kivet,

a másikba esztelenül loholok.

 

Folytó- hullámok érnek,

kiket nem érdekel ének.

Jajszóm halkan éget,

kiúszni már nem tudok.. Rothadok.

 

2018 február 18. 20:55

Képzet-hasonlatok

Szeretnék összekeveredni veled,

ahogy a kék- piros tempera.

Belőlünk új szín születne,

a tiszta, harmónia- lila.

 

Szeretnék feloldódni benned,

ahogy teában a méz.

Belőlünk új íz születne,

a gyümölcs- édes lé.

 

Szeretnék felépülni veled,

ahogy a C és a G,

belőlünk új kvint születne,

a boci- pelyhes rét.

 

Szeretnék elmélyülni benned,

ahogy tengerben a búvár,

belőlünk új élmény születne,

az önfeledt- könnyű úszás.

 

Szeretnék összeérni veled,

ahogy a nap és a föld,

belőlünk új hajnal születne

és hófehér bokréta- köd.

 

2018 február 17. 20:36

Ablakban hajnalban

Saras utcákon sétáltunk,

sokat nevettünk, méláztunk,

kézenfogva jártunk e korcs világ felett,

eltapostunk olykor egy-két levelet.

 

Mennyi édes csókot loptunk!

Védő ölelésekbe burkolóztunk.

Hittünk, terveztünk, gúnyolódtunk,

vicceltünk, szövetkeztünk, súgdolóztunk.

 

Olyan boldog vagyok... Voltam.

Nagyon szeretlek.. Nem szoktam.

Egy pillanat és leomlott e képzelet,

a hit, a megnyugvás, a védelem.

 

Itt vagyok újra az ablakban,

a koszos, durva kereten hajnalban.

Hajnalban, mikor minden kezdődik,

majd kinyitom, ha az idő kiverődik.


2018 február 17. 09:34

Pokolgyár

Az élet, a munka, a polgár,

a pénz, a hatalom, a pokolgyár,

a verseny, az árak, a tolongás,

a szünet, a szidalmak, a szorongás.

 

Az automata, a kávé, a szendvics,

a számok, a forróság, a fecnik,

a gombok, az ajtók, a főnök,

a sorompó, a porta, az őrök.

 

A minimálbér, a szikék, a szalagok,

az unalom, a dobozok, a raklapok,

a műanyag, a fém, a szerelők,

a gyorsaság, a duda, a vezetők.


Bebörtönöz az épület, a hely kevés,

a gép elől már itt nincs menekvés.

Ha letelik a múszak, jön a másik,

örök körfográs... Hisz annak látszik.

 

2018 január 21. 15:24

Variáció Tőlem Neked

Hajnalban nyújtózik az erdő,

ezer ölelő karja megnő.

Ahogy átsüt a fény az ágakon,

melengető karod érzem vállamon.

 

A vonat zaja betölti e csendet,

szívemen átbújik a szótlan szeretet,

gondolatok suhannak a levelek közt,

Te nézel rám a magas fák mögött.

 

Itt csücsülsz lelkem vaskos ágain,

hozzád szólnak rejtegetett vágyaim,

soraim dalolnak ezer moll éneket,

csak rád vár ez egybehangzó képzelet.

 


 


2018 január 18. 21:31

Elszabva

Remeg a föld,

Poros az ég.

Fekete-zöld,

Gorombakék.


Egy golyó csupán,

Életképtelenség.

Egy álmokfutás

A lehetetlen felé.

 


Ártatlan a lélek,

Szétszakított képek,

Óhatatlan fények.

Dörrenésre ítéltek..